Robert Sund - a kórus-világban egyszerűen csak Robert - énekel, zongorázik, komponál és vezényel. Ezerarcú tehetsége révén nemcsak szülőföldjén, hanem világszerte ismert, és jelentős szerepet tölt be a nemzetközi kóruséletben. Sok éven át vezette Uppsalában az egyetemi vegyeskart csakúgy, mint a világhíres Orphei Drängar (OD) Férfikórust. És hogy a nőikarok és kamarakórusok közegében is kipróbálja tálentumát, megalakított a La Cappella Nőikart és az Uppsalai Zeneiskola Ifjúsági Kamarakórusát. 2004 óta vezeti a nevét viselő kamarakórust. Énekesként a műfaj nagy öregje, Eric Ericson keze alatt énekelt a világhíres Eric Ericson Kamarakórusban és az OD-ben, valamint tagja volt a legendás Olsson Kvintettnek.

Közel húsz éve oktat a Királyi Zeneakadémián karvezetést. Számos kóruszenei világ-szimpóziumon vezetett műhelyeket, énekes- és karvezető-kurzusai iránt hatalmas az érdeklődés Skandináviától Európán át az USÁ-ig és Dél-Amerikáig. Kiváló énekkarok vendég-dirigense, és két ízben volt az Ifjúsági Világkórus karnagya.

Műhely: B. Vegyeskari műhely 2.

Interjú Robert Sund karnaggyal

Robert Sund, a „B" műhely karnagya, Uppsala, Svédország

Milyen általános benyomásokat tudna elmondani a Pécs Cantat 2010-ről?

Nagyon élveztem ezt a fesztivált. A Pécs Cantat előtt egyszer már jártam itt, az alkalommal egy borfesztiválon vettem részt. Nagyszerű élmény volt, csodálatos emberekkel találkoztam, akik vidámak voltak, de egyben nagyon keményen dolgoztak is.

Voltak olyan pillanatai a műhelymunkának, amire igazán szívesen fog visszaemlékezni?

Nagyon sokat nevettünk, de mivel a műfaj maga "könnyed", ezért ezek a vidám percek a műhelymunka "hivatalos" velejáróinak tekinthetők. A swing és jazz darabok eléneklése ezekkel az emberekkel pedig csodálatos volt.

Ön a Pécs Cantatra elhozta néhány saját szerzeményét is. Miért épp ezeket választotta?

A fesztivál szervezőinek az volt a kérése, hogy a karnagyok egy-két dallal járuljanak hozzá a programhoz. Olyan dalokat szerettek volna tőlünk, amik a Közös Éneklések atmoszférájához illeszkednek, és nem utolsó sorban, a szerzői jogdíjuk nagyon alacsony. Ezért választottam a "Jó reggelt" című szerzeményemet. Ezt még 1993-ban, az IFCM (Kórusművészek Nemzetközi Szövetsége) egyik eseményén szereztem, mivel be kellett énekelnem velük (és fel kellett ébreszteni őket). A szerzői jogokért pénzt nem kértem, így ezt úgy is tekinthetjük, mint az én ajándékom a világ kóruséletének. A svéd induló kiválasztásának sokkal prózaibb oka van: fogalmam se volt róla, hogy ezeken a Közös Énekléseken nekem mennyi idő jut, mennyi ideig lehetek a színpadon.

Több, mint 100 emberrel dolgozott együtt a műhelyében. Jelentett ez Önnek bármilyen problémát?

Ez mindig problémás. Azonban az egész koncepciót szépen meg tudtuk valósítani a No More Blues együttes tagjainak segítségével. Be kell valljam, nem szoktam hozzá, az ekkora létszámú kórusokhoz. 150 ember! Nyolc-tíz emberrel szoktam dolgozni, ennyi ember teljesen más hozzáállást igényel. Mindenkiről elmondhatom, hogy remekül teljesítettek. A szervezők végig barátságosak voltak és megoldottak minden lehetséges felmerülő problémát. A város is csodálatos - kicsit hasonlít Uppsalára, de Pécs sokkal festőibb. Amikor volt egy kis időnk, a feleségemmel tettünk pár sétát a belvárosban, a városközpontban és nagyon élveztük az atmoszférát.

Ha éppen nem vezényel egy fesztiválon, mivel tölti az idejét?

Számos Europa Cantaton voltam zsűritag is. Az első ilyen jellegű feladatkörömet 1991-ben, Vittoriában, Spanyolországban töltöttem be. Most nyugdíjas vagyok, így több időm marad komponálásra, zsűrizésre, vezénylésre és Európa-szerta mesterkurzusokat tartok.

Az interjút Major Zoltán készítette.