Vlado Sunko karnagy és zeneszerző. A Brodosplit Férfikart 1988 óta vezeti, a művészeti akadémia vegyeskara mellett. Tizenöt éve a Spliti Művészeti Akadémia professzora. Számos horvát és nemzetközi zenei verseny zsűrijének munkáját gazdagítja vokális és instrumentális tapasztalataival. A horvát zeneszerző-szövetség aktív tagja.

Számos díját, elismerését felsorolni is nehéz, akárcsak 12 CD-jét, amelyből nyolcat a férfikar, kettőt a vegyeskar, és újabb kettőt a „Sanctus Domnio” mandolin-zenekarral jegyez.

Műhely: F. Egyneműkari műhely 2. (TTBB)

Interjú Valdo Sunko-val

Vlado Sunko, zeneszerző, az "F" zenei műhely egyik karnagya

- Első alkalommal jár Magyarországon?
- Nem, már jártam itt két alkalommal a "Brodosplit" férfikórussal bordalfesztiválokon. Annak az eseménynek is dr. Lakner Tamás volt a művészeti vezetője, itt találkoztunk és összebarátkoztunk. Nagyon megtisztelt, hogy Lakner úr meghívott, hogy vele vezessem a "Zenés utazás a bor körül" című zenei műhelyt.
- Miért ketten vezették ezt a műhelyt?
- Lakner úrnak számos más feladata is volt a fesztivál alatt. Először is, az egész Pécs Cantat művészeti vezetője volt, valamint, nem kisebb feladat hárult rá, mint Vajda János Pannonii Carmen című művének ősbemutatóját eldirigálni, és ha ez még nem lett volna elég, majdnem minden nap ő vezette a Közös Énekléseket a Dóm téren, hatalmas sikerrel.
- Milyen tapasztalata volt a csoportjával?
- Az én csapatomban csak 70 ember volt, akik Szerbiából, Finnországból és természetesen Magyarországról érkeztek, tehát szám szerint nem voltak túl sokan. Azonban, nekem volt a legnehezebb a feladatom, mert az énekesek életkora 16 és 70 év között váltakozott. Ez hatalmas kihívás egyrészt zeneileg, másrészt a különböző életkorú emberekkel különböző módon kell kommunikálni, valamint majdnem mindenkit máshogyan kellett "fegyelmezni".
Az idősebbek például mindig féltek egy kicsit attól, hogy énekelniük kell, mivel több időre volt szükségük ahhoz, hogy magukévá tegyék a különböző nyelveket és zenei stílusokat, míg a fiatalokkal nem voltak ilyen problémák. A korosabb énekesek lassabban is tudtak reagálni a kéréseimre, ezért nagyon sok plusz energiámba került, mire elmagyaráztam nekik a dolgokat egy olyan nyelven, amit nem csak ők nem használnak napi szinten, hanem én sem...de ez a rész hamar megoldódott, mivel minden műhelyvezető mellett segített egy-egy tolmács.
Azt mindenképpen ki kell emelnem, hogy a hozzám jelentkezők közül senki sem volt hivatásos kórusénekes, de mindenki abszolút elkötelezett volt: zeneszeretetük hozta a műhelybe őket és néhányan igazán tehetséges kiváló énekesnek bizonyultak.
- Történt valami vicces esemény a műhelymunka során?
- Összefoglalólag elmondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat, gyakran ugrattuk egymást, ahogy ez férfiak körében szokás, hogy enyhítsük a kemény munka feszültségét. Egy dolgot soha nem fogok elfelejteni: egy nagy csapat énekes reggelenként, a beéneklés során vagy leginkább helyette - csak "néztek" rám, lecsukott szemmel...

Az interjút Major Zoltán készítette.