Czifra János 1951-ben született Budapesten. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán tanult, később Salzburgban a Mozarteumban karmesteri és egyházzenei diplomát is szerzett. Pályájának első állomása a budapesti Szent Imre templom volt, ahol orgonistaként és kórusvezetőként működött. Dolgozott a Szentendrei Ferences Gimnáziumban és a Győri Kisfaludy Színházban. 1987 óta tölti be a salzburgi dóm főzeneigazgatói állását.

Vezetésével a dóm kórusa és zenekara évente negyvenszer lép fel a városban, további tíz koncertet ad Ausztria és Európa más templomaiban. Az utóbbi években többször jártak Magyarországon. Énekeltek Londonban, a párizsi Notre Dame-ban, és a római Szent Péter Székesegyházban. Czifra János vendégkarnagyként vezényelt Németországban, Amerikában és Japánban. Repertoárján főként egyházi művek szerepelnek. Mozart remekművei mellett vezényelte Haydn, Beethoven, Mendelssohn, Brahms alkotásait. 1996 januárjában a Salzburgi Liedertafel, a Pasaréti Ferences Kórus és a Miskolci Szimfonikus Zenekar élén a Mozarteum nagytermében előadta Bartók Cantata Profanáját.

Interjú Prof. Czifra Jánossal

Prof. Czifra János, a salzburgi Dóm főzeneigazgatója, a „G" műhely vezetője:

- Az Ön számára mitől lesz emlékezetes a 2010-es Pécs Cantat? Ha pár év múlva visszagondol erre az augusztusra, mi fog eszébe jutni róla?
- Az egész város e kórusünnep jegyében élt. Pécs-szerte minden helyszínnek és minden napszaknak megvolt a maga csúcspontja - az utcai muzsikálásokra, egyéni koncertekre, a közös éneklésekre, a táncházakra és a műhelyzáró hangversenyekre gondolok. Ilyen széleskörű programkínálatot biztosító, ekkora érdeklődést kiváltó fesztivállal én még nem találkoztam. Csak gratulálni tudok a szervezőknek! Mielőtt eljöttem otthonról, a Salzburgi Ünnepi Játékok javában zajlott, és amikor visszatérek, még akkor is tartani fog... De nem lesz az a nyüzsgés, érdeklődés, mint itt Pécsett. Az osztrák eseményt csak az elit látogatja, ugyanis nagyon magasak a jegyárak. Itt viszont az egész pécsi lakosságot és a Pécs Cantat vendégeit eléri a produkció, ami rendkívül örvendetes.
- Önnek, mint a salzburgi főszékesegyház vezető muzsikusának lehetősége van összehasonlítani a két „szomszédos", ám mégis bizonyára különböző zenei kultúrát. Mit tud elmondani róla?
- Nagyon nagy örömömre szolgált és tanulságos volt betekinteni a pécsi és a nemzetközi kóruséletbe. Az odahaza teljesítendő liturgiai szolgálatom miatt nagyon keveset tudok kimozdulni. Most pedig lehetőségem volt megtapasztalni a széles magyar repertoárt és az itteni kóruséletet. A különbségek, amelyek természetesen vannak, az két ország zenetörténeti hagyományaiban gyökereznek: egyik oldalról a bécsi érett klasszika és modern folytatása a meghatározó, másik oldalról a XX. századi magyar muzsika géniuszainak munkássága. Nagyon örülök, hogy a Bartók és Kodály tanításai nyomán felnőtt kórusgeneráció tagjai az egyik legnagyobb magyar ünnepen, augusztus 20-án a Psalmus Hungaricus-sal, e monumentális zsoltárkompozícióval tiszteleghettek a magyar zenetörténet nagyjai és első királyunk előtt, és végtelenül hálás vagyok, hogy része lehettem a csodának.

Az interjút Major Zoltán készítette.